![[info]](http://l-stat.livejournal.com/img/userinfo.gif){kind=small}
Kavarodás és Unalom
Rég nem írtam már csak úgy, a magam kevéért blogot.Valmi kifogásom mindig akad,de persze ezzel így vagyok az életem minden egyes területén.
Egy csomó minden van most az életemben,ami fontos, és talán az eltelt idővel még fontosabb lesz,és azt sem tudom hova kapjam a fejem a nagy felfordulásban.
Egyik ilyen dolog a párkapcsolatom.Na igen, a minden rosszban valami jóval szeretem kezdeni a dolgokat.:) Pedig alapvetően nem vagyok optimista alkat, de valahogy mindig sikerült eddig megtalálni azt a kis jóleső békességet.Ami kb tart 2 másodpercig,mert nálam az aggódás örökös vendég. Most viszont erről jut eszembe Manci gondoloata, hogy tuti van egy lény,ami ezzel táplálkozik....hát mit ne mondjak,gusztustalan egy lény lehet....
Am gondolatok.... ma ez egy ilyen szétszórt kis énképes blogbejegyzés lesz, mert sok minden eszembe jutott az utóbbi időben.Köztük akkora oltári nagy baromságok is, mint például:
Vajon ha a McDonaldsban Coca-Colát kapsz , akkor a Burger Kingben Pepsit? De most komolyan....meddig képesek elmenni a rivalizálásban...szném én azt tudni.
Szóval ilyenek.nemrég olvastam egy könyvet,amiben az állt, hogy minden gyekmek mitologizálja saját születését és így ebből lesznek a történetek,ám végül az embereket egyáltalán nem zavarja, hogy nem az igazságot hallják, hanem a színtiszta mesét.Be kell vallanom rég nem érintett meg így egy könyv. Jó volt látni illetve olvasni, hogy mennyi minden rejtőzik a látszólag ismert arcok mögött.És hadd tegyem hozzá, hogy ez a kedvenc fajta meglepetésem volt, kicsit morbid, kicsit meglepő és egyben nagyon szomorú.
Na,de kitérő helyett vissza a csapongáshoz.:P
Épp az aggódásnál tartottam. hogy mennyi minden hülyeség miatt nem aggódunk manapság....nem omlik-e össze az etr,amikor épp fel akrom venni az óráimat...? Mit építsek a kis travianos falumban?....ugyan már.:D
Néha komolyan úgy érzem, hogy szart sem csinálok, és hülyeségekkel töltöm az időmet. Ahelyett hogy azzal tölteném el,akire szükségem van, legyen az barát, család...de komolyan. Fura ezt így kimondani,de néha csak ülök itt,bambulok ki a fejemből és annyira unatkozom.És hogy ne unjam a saját életem, másokéba menekülök.Olvasok.
Na szóval ezzel az egésszel arra akarok kilyukadni,bár nem feltétlenül kell mindenkinek levonnia ezt a tanulságot, hogy a történeteknek van vmi megfoghatatlan erejük.Magukkal rántanak,megvigasztalnak (főleg ha a főhősnő szerencsétlenebb,mint én), megnevettetnek, és még sorolhatnám.
És legfőképpen hülye gondolatokat ültetnek a fejedbe.:D
Szóval most "megkattantam" rovatunkat hallhatták. :)
Na ehhez megnézném mit lehet kommentelni,de komolyan.Igazából úgy a jó blogolni,mintha vkinek mesélnél,vagy épp párbeszédet folytatnátok.Ki kellene találniuk egy olyan blogot,ami párbeszédre ad lehetőséget,ketten szerkeszthetik párhuzamosan a hozzászólást vagy valami ehhez hasonló hülyeséget.Mekkora divatot lehetne vele teremteni.:D Én meg mint ötletgazda halálra keresném magam...LOL még az ötleteim is betegek.
Igazából észrevettem magamon,hogy minden bejegyzésem nagy ömlengéssel szokott indulni,tudjátok azzal a tipikus "ide nézz milyen komoly blogger vagyok" szóáradattal az élet nagyságáról stb. utána meg ahogy egyre tovább írok,egyre türelmetlenebbek a valódi gondolataim, hogy végre teret nyerjenek.:D Szóval kérem szépen, üdv itt nálam az őrültek házában.Vagy nem is igazán őrültség,mert van értelme amit mondok,legalábbis számomra.Bár lehet h néha mégsem. Szóval inkább amolyan kapkodós,csapodár.Mint a belső hang.Kíváncsi lennék, hogy van-e olyan ember,aki legbelül nem szokott önmagával társalogni....?
Én nem csak legbelül szoktam...:D Néha sajnos legnagyobb szégyenemre fennhangon is. De milyen lehet annak az embernek,akinek nincs legbelül egy szúrós kis megjegyzése, vagy nem összegzi másnapi teendőit? Engem izgatnak ilyen marhaságok. Kíváncsi vagyok ilyen emberekre, akik annyira mások, mint én.
Szóval ennyi ide.Am meg szimplán unatkoztam. Jó mi?:D
Egy csomó minden van most az életemben,ami fontos, és talán az eltelt idővel még fontosabb lesz,és azt sem tudom hova kapjam a fejem a nagy felfordulásban.
Egyik ilyen dolog a párkapcsolatom.Na igen, a minden rosszban valami jóval szeretem kezdeni a dolgokat.:) Pedig alapvetően nem vagyok optimista alkat, de valahogy mindig sikerült eddig megtalálni azt a kis jóleső békességet.Ami kb tart 2 másodpercig,mert nálam az aggódás örökös vendég. Most viszont erről jut eszembe Manci gondoloata, hogy tuti van egy lény,ami ezzel táplálkozik....hát mit ne mondjak,gusztustalan egy lény lehet....
Am gondolatok.... ma ez egy ilyen szétszórt kis énképes blogbejegyzés lesz, mert sok minden eszembe jutott az utóbbi időben.Köztük akkora oltári nagy baromságok is, mint például:
Vajon ha a McDonaldsban Coca-Colát kapsz , akkor a Burger Kingben Pepsit? De most komolyan....meddig képesek elmenni a rivalizálásban...szném én azt tudni.
Szóval ilyenek.nemrég olvastam egy könyvet,amiben az állt, hogy minden gyekmek mitologizálja saját születését és így ebből lesznek a történetek,ám végül az embereket egyáltalán nem zavarja, hogy nem az igazságot hallják, hanem a színtiszta mesét.Be kell vallanom rég nem érintett meg így egy könyv. Jó volt látni illetve olvasni, hogy mennyi minden rejtőzik a látszólag ismert arcok mögött.És hadd tegyem hozzá, hogy ez a kedvenc fajta meglepetésem volt, kicsit morbid, kicsit meglepő és egyben nagyon szomorú.
Na,de kitérő helyett vissza a csapongáshoz.:P
Épp az aggódásnál tartottam. hogy mennyi minden hülyeség miatt nem aggódunk manapság....nem omlik-e össze az etr,amikor épp fel akrom venni az óráimat...? Mit építsek a kis travianos falumban?....ugyan már.:D
Néha komolyan úgy érzem, hogy szart sem csinálok, és hülyeségekkel töltöm az időmet. Ahelyett hogy azzal tölteném el,akire szükségem van, legyen az barát, család...de komolyan. Fura ezt így kimondani,de néha csak ülök itt,bambulok ki a fejemből és annyira unatkozom.És hogy ne unjam a saját életem, másokéba menekülök.Olvasok.
Na szóval ezzel az egésszel arra akarok kilyukadni,bár nem feltétlenül kell mindenkinek levonnia ezt a tanulságot, hogy a történeteknek van vmi megfoghatatlan erejük.Magukkal rántanak,megvigasztalnak (főleg ha a főhősnő szerencsétlenebb,mint én), megnevettetnek, és még sorolhatnám.
És legfőképpen hülye gondolatokat ültetnek a fejedbe.:D
Szóval most "megkattantam" rovatunkat hallhatták. :)
Na ehhez megnézném mit lehet kommentelni,de komolyan.Igazából úgy a jó blogolni,mintha vkinek mesélnél,vagy épp párbeszédet folytatnátok.Ki kellene találniuk egy olyan blogot,ami párbeszédre ad lehetőséget,ketten szerkeszthetik párhuzamosan a hozzászólást vagy valami ehhez hasonló hülyeséget.Mekkora divatot lehetne vele teremteni.:D Én meg mint ötletgazda halálra keresném magam...LOL még az ötleteim is betegek.
Igazából észrevettem magamon,hogy minden bejegyzésem nagy ömlengéssel szokott indulni,tudjátok azzal a tipikus "ide nézz milyen komoly blogger vagyok" szóáradattal az élet nagyságáról stb. utána meg ahogy egyre tovább írok,egyre türelmetlenebbek a valódi gondolataim, hogy végre teret nyerjenek.:D Szóval kérem szépen, üdv itt nálam az őrültek házában.Vagy nem is igazán őrültség,mert van értelme amit mondok,legalábbis számomra.Bár lehet h néha mégsem. Szóval inkább amolyan kapkodós,csapodár.Mint a belső hang.Kíváncsi lennék, hogy van-e olyan ember,aki legbelül nem szokott önmagával társalogni....?
Én nem csak legbelül szoktam...:D Néha sajnos legnagyobb szégyenemre fennhangon is. De milyen lehet annak az embernek,akinek nincs legbelül egy szúrós kis megjegyzése, vagy nem összegzi másnapi teendőit? Engem izgatnak ilyen marhaságok. Kíváncsi vagyok ilyen emberekre, akik annyira mások, mint én.
Szóval ennyi ide.Am meg szimplán unatkoztam. Jó mi?:D
(Anonymous)
Amúgy láttam már ilyen párbeszédes blogot, hogy egyszerre ketten fejtették ki a gondolataik a témával kapcsolatban, reagálva egymásra.
Hát ez az ember, minden faszságon aggódik, azon is amin nem léne, aztán később meg jól leröhögi magát, hogy istenem... de ezt eljátszhatod 100szor, nem fog változni semmi.
"Igazából észrevettem magamon,hogy minden bejegyzésem nagy ömlengéssel szokott indulni,tudjátok azzal a tipikus "ide nézz milyen komoly blogger vagyok" szóáradattal az élet nagyságáról stb. utána meg ahogy egyre tovább írok,egyre türelmetlenebbek a valódi gondolataim, hogy végre teret nyerjenek.:D"
Ez velem is előfordul és ilyenkor utálom magam. Van az emberben ilyen megfelelési vágy, hogy hasolítson valakire, mert nem találja önmagát, sőt túl különbnek, nem stagnálónak érzi a saját hangját, ezért ferdít rajta, aztán ez a tettetés a vége felé egyre jobban gyengül, és visszaáll az alaphelyzetbe. Talán nem merjük felvállalni önmagunk? Pedig a net eléggé olyan szférát nyújt, hogy nem is kell kiállnod, nem is látnak, írhatsz névtelenül, arcnélkül és mégis, van az ember valami görcs, ami nem mindig engedi.
Amúgy szerintem azért mindenki beszél magával. Csak nem tulandonítanak neki nagy figyelmet. Vagy megszokják és nem érzik "másnak". Vegyük csak a gyerekeket, amikor egyedül játszanak, szerepeket öltenek magukra és felosztják az énjük. Kötve hinném hogy ez felnőttkorunkra tökéletesen kiürülne belőlünk.
...
Öööö, szóval és nem akartam itt nagy hozzászólást, de ahogy látom sikerült XD
Freely
(Anonymous)
Én meg ilyeneket szeretek olvasni. :) A könyv jelenleg a bibliám, tudom ajánlani.
Még általánosban egyik barátnőmmel találtunk egy füzetet, és eldöntöttük, hogy napló lesz belőle. A kettőnk közös naplója, amit felváltva írunk. Aztán mikor betelt, vettünk egy másikat, majd egy másikat és egy másikat. Baromi jó szórakozás volt, mert meséltünk egymásnak, de meséltünk a megszemélyesített füzetnek is, kicsit mintha a nagyvilágnak mesélnénk. Valami ilyesmi lehetne egy felváltva írt blog is. De azért azt hozzá kell tenni, hogy sok mindent azért mertünk leírni, mert tudtuk, hogy senki nem olvashatja el. Ez a blogok hátránya, nem csak azoknak szól, akinek szánod, hanem bárki elolvashatja. Úgy meg nehezebb érdekesen írni is.
Ja, és köszi, hogy biztattál Mangazinon, hogy folytassam a Pietát, de nincs rá időm, és így legalább megszabadulok a terhétől. Majd ha nem veszi át senki, és épp olyanom támad, fordítok egy fejezetet, de most nem tervezem.
Annie Rider